Mi az, ami az embernek a vattacukorról elsőre eszébe jut? Puha, könnyed és nagyon édes. És azt ki gondolná, hogy a vattacukrot pont egy fogorvos találta ki? Mert bizony ez történt. Igaz, hogy a 14. századi Itáliában próbálkoztak hasonlót alkotni, de akkor ez olyan munka, idő és pénzigényes vállalkozásnak bizonyult, hogy csak a leggazdagabbak próbálhatták ki. Így elterjedni sem tudott szélesebb körben. Itt az olvasztott cukrot kusza, pamutgombolyaghoz hasonló formában hagyták megszilárdulni és így kínálták desszertként.

Később, a 1800-as évek közepén már európai és amerikai cukrászmesterek is elkezdtek foglalkozni ilyen formában a cukorral. Általában desszertek dekorálására használták, különösen a húsvéti időszakban a fészek megformálásánál volt népszerű.

A vattacukor feltalálása a fogorvos William Morrison, és az édességgyártó John C. Wharton nevéhez fűződik. Az első vattacukor készítő gépet az 1897-ben alkották meg. Az átütő siker és a terjedésének kezdete azonban az 1904-es világkiállításon való bemutatással kezdődött. Lenyűgöző mennyiséget, 68 655 dobozzal adtak el az édességből, ami hihetetlen eredmény volt. Az első gép még kézi hajtású volt, a gépesítés csak később történt meg.

1970-ben pedig megalkották az első vattacukor automatákat, amik a kávéhoz hasonlóan készítik el maguktól a vattacukrot, de manapság már a bevásárló központok polcain dobozba csomagolva is árulják. Mindenki eldöntheti, hogy a finom, puha, felhőszerű édességet egy dobozból vagy automatából kivéve akarja enni, vagy élvezni akarja a vattacukorgép látványát, és a vattacukor készítése közben keletkező jellegzetes olvadt cukor illatot, ami hozzá tartozik az édesség igazi élvezetéhez.